70. Jocó és Szolnok

Ukrajnáról kellene beszélni, de szakértőnk nem ért ma rá, úgyhogy a téma végül a miről-nem-beszélünk listára került fel és végig kerülgetjük a (bennünk) forr(ong)ó kását. Topáz ismét velünk vezeti műsort, amiben - egy orbitális zárójel keretein belül - kiderül, hogy mi az a három jel, amiből világos lett, hogy Dani kezdi otthon érezni magát Piliscsabán. Kezdünk rájönni arra, mi kell egy új helyen történő meggyökerezéshez, de még mindig kérdés, hogy lehet-e egyetemi évek után új, igazi barátokat szerezni. Nem beszélünk a nagy világrettegésekről, arról viszont igen, hogy miért csak egy dologtól tud a lakosság félni egy időben. Vannak átívelők, hezitálunk kicsit az arcba kapott didaktikus, Netflix-evangéliumon, lett egy szakdolgozat-ötletünk, amiről kiderül, hogy igazából egy startup és van új levélírónk, akit elfelejtettünk felkérni arra, hogy visszamenőleg jegyzetelje ki a korábbi epizódokat. Jocó Szolnokra költözik, de annak ellenére, hogy a paneleket még az orosz lövegek sem tudják elpusztítani most egy téglaépítésű társhasház zárószintjét lakja épp be. Az ottléthez kap egy Matt hasonmást, egy csomó szolnoki polgárt, kesztyűboltot, harangzúgást - a hiányzó gyorsétterem pótlására pedig Dani tesz ígéretet. Ja, az inflációt meg még a legelején megfejtettük.