A szociális törvény célja az öngondoskodás erősítése? - podcast episode cover

A szociális törvény célja az öngondoskodás erősítése?

Nov 30, 202234 min
--:--
--:--
Download Metacast podcast app
Listen to this episode in Metacast mobile app
Don't just listen to podcasts. Learn from them with transcripts, summaries, and chapters for every episode. Skim, search, and bookmark insights. Learn more

Episode description

Az Új Egyenlőség podcast adásában a szociális törvény nagy vihart kiváltott módosításával foglalkozunk, amely mintha új kereteket szabna az állami felelősségvállalásnak. Közben az egészségügyi törvény pedig a szociális és egészségügyi határterület problémáját feszegeti. Az adás vendége Lakner Zoltán volt, aki szociálpolitikusként próbált rendet tenni ebben a „zajban”.   A szociális törvény módosítása célja szerint az öngondoskodás előtérbe állításáról szól, ugyanakkor ez a narratíva Lakner Zoltán szerint nem állja meg a helyét. Eddig is a szereplők (kormány, önkormányzatok, civilek, egyház) együttes felelősségéről volt szó, és jogi értelemben az állam kezdett hátrálni ebben a kérdésben. Önmagában nem is az jelezi, hogy mit akar a kormányzat a legnehezebbek helyzetével, hogy mit ír le róluk egy törvény preambulumában, hanem hogy mennyit költ a szociális rendszerre. Ebben a tekintetben 2010 óta egyértelmű volt az irány, mivel már a Széll Kálmán terv is forrásokat vont ki ebből a rendszerből. Az aktív munkaerőpiaci programok átalakítása közfoglalkoztatássá, az álláskeresési járadék időtartamának csökkentése azt mutatta, hogy ebben a tekintetben egy koherens és ideológiai alapokon álló változást látunk. Azaz a konzervatív társadalomfilozófia nyer teret, és próbál minél többet az egyénre hárítani. Mivel eddig is megtehette és tette is ezt a kormányzat, nem világos, hogy miért kellett a szociális törvény módosításával ebbe a rendszerbe belenyúlni. Lakner Zoltán szerint ennek két oka lehetett: ·        egyfajta koherenciazavart akartak megszüntetni a rendszeren belül és a többszereplős felelősségi rendszerben meghatározni a prioritásokat; ·        ezen az alapon hozzá lehet nyúlni az ápolási ágyak kérdéséhez. Ez utóbbi egy régi közpolitikai dilemma, amely arról szólt, hogy mit kezdjen az egészségügyi rendszer a krónikus ágyakkal. Szervezeti átalakítási tervek készültek évtizedek óta, amelyek azt mondták, hogy úgy lehet irányvonalat szabni a kórházi struktúrának, ha a felesleges kapacitások krónikus helyekké alakulnak át, ezzel együtt centrumok jönnek létre, amelyek az aktív ellátással foglalkoznak. A beszélgetés során megemlékeztünk arról, hogy az utolsó ilyen kísérlet 2015-ben azzal bukott el, hogy Tapolcán elvesztette egy időközi választáson kétharmados többségét arra ciklusra a Fidesz, és az egyik kampánytéma a helyi kórház jövőjének és átalakításának a kérdése volt. Most is az határozza meg ezt az ügyet, mennyi politikai ereje lesz a kormánynak a helyi érdekek felülírására és a szakellátás átalakítására. Arra is kerestük a választ, hogy a Fidesz miért mer saját szavazóival szemben lépni ilyen kérdésekben. A választási térkép azt mutatja, hogy a kormánypártok támogatottsága a legnehezebb helyzetűek között a legnagyobb, ezért az öngondoskodásra épülő szociálpolitika őket hozza a legnehezebb helyzetbe. Ennek ellenére a választási preferenciájuk mégis a konzervatív társadalompolitikát követő Fidesz felé irányul – ez a dilemma a magyar baloldal legnagyobb feladványa.
For the best experience, listen in Metacast app for iOS or Android