2014-ben Mityu barátommal elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Gerecs 50 teljesítménytúrát. Ez akkor sikerült is, én közel 11 óra alatt értem be, Mityu 10,5 alatt. Nem lettünk komoly teljesítménytúrázók, de úgy döntöttünk, hogy az első teljesítés tizedik évfordulóján újra megcsináljuk a túrát. Most nem csak ketten mentünk, hanem Bodó barátunk és az ő huka Rozi is csatlakozott hozzánk.
A túranapló mai adásában a Gerecső 50-ről beszélgetünk. Egyrészt mi négyen, akik az idén ott voltunk, másrészt hallhatjátok Horváth Zoltánt, aki 1981-ben megálmodta a túrát, majd évtizedekig szervezte is, illetve Riglár Szilviát is, aki már az MTS részéről vezeti a Gerecs 50 szervezését. A Gerecs 50 talán a legismertebb hazai teljesítménytúra.
Áprilisban, általában hónap harmadik szombatján rendezik meg, kisebb testvéreivel, a Gerecse 10, 20 és 30 túrákkal együtt. Az útvonalak Tatabányáról indulnak, és ide is érnek vissza. Az 50 kilométeres táv szintideje 12 óra, aki ennyi idő alatt beír a célba, az élmény mellé egyedi jelvényt is kap. Egynyit bárki könnyen megtudhat a túráról. Én azonban szerettem volna részletesebben belelátni, hogy hogyan jött létre, mi a célja, mik voltak mögötte a gondolatok, és persze, hogy hogyan szervezik meg.
Szerencsém volt, ugyanis könnyen elértem Horváth Zoltánt, aki 1980-tól 2022-ig a Komárom-Esztergom megyei természetbarát szövetség elnöke volt, és aki annak idején megálmodta a túrát. Telefonon tudtunk beszélni. szívesen mesélt a részletekről. Arra kértem, mondja el, hogy tulajdonképpen mi is az a Gerecse 50. de mégiscsak teljesítmintújáról van szó. Hát nekem szerencsém volt, idézőjelvet éve mondom, de mégiscsak a Gerse 50.
születését köszönhetjük annak, hogy a kinyitni százas a budapestiek találták ki ezt a teljesítményt. annak a rajtsérja szállégete volt, és hát én már megyei természetjároszövetsége elnöke voltam, és a budapestiek azt mondták, hogy... Zoltán szeretettel meghívunk a rajtsérbe, látogass meg minket. Elmentem a rajtsérbe, tudtam azt, hogy 114-en indultak.
Viszont egy kicsit nagyon meglepődtem, hogy bizony 44-en érkeztek csak meg időben, és 60-an feladták, és akkor mondtam én föltitkár barátonnak, hogy mit rossz. ennek a fele is bőven elég lenne a Gerecsében. Hát mondanom se kell, hogy nekiestünk a Gerecet évképnek, volt akkor egy négy tagú bizottságunk. Ez az igazság, hogy megszületett a javaslat.
és megcsináltuk az 50 kilométert. 415-en indultak, és én tudomásom szerint mindenki beérkezett a célba. Zoltán már gyerekkorában találkozott a természetjárással. Az apja, Horváth József, az Országos Kéktúra első teljesítője nem csak egyedül túrázott, sokszor együtt ment az egész család. Meghatottság és az öröm beszél az embernek a fejéből, meg a szívéből is. Sokszor mondják, hogy nagyon sok minden a családokban bőlel. Családom.
Természetbarát család volt. Édesapám a vasúzi minisztériumban dolgozott, ott alakult meg a Lokomotív Sportegyesület. Ők kitalálták, hogy kellene csinálni egy egységes kországon átravezető túrát. és ez az országos téttúra. Hát ha vasútnál dolgozik az édesapám, jó beosztásban akkor fogja az egész családját, és föltesi a vasúta, és bejárja a világot.
Na most a világ nekünk Magyarország volt, nagyon szerette a túrázást, a Lokonti Sportegyesületben is egyik értagja volt, az országos kéktúrának a kitalációjában besígített. eldöntötte, hogy ha kitalálták az országos két túrát, akkor azt a Lokomotív Egyesület csinálja is meg. Fölállt édes a vállami szakostály, azért ő értekezleten is azt mondta, hogy...
Javaslom azt, hogy alakuljon egy csapat és járja be az országos kéktúrát. Nálam lehet jelentkezni. Nyolcsán jelentkeztek, de ahogy közeledett, tavasi indulást gondoltak. szabadság tűvételő mellett, kettő-három hónap szabadság tűvételő mellett. Hát az eredményt mondom, a nyolcból heten lemonták. Erre édesapám fogta magát. Én nem tudom, hogy főminiszter, vagy miniszter, vagy ki volt a főnöken, nem tudni. Tény az, hogy bekopogott hozzá, és azt mondta, hogy...
Szeretnék kérni három hónap szabadságot. Hát, megmondom őszintén, azt elmeséltem, hogy megijesztette a főnökét, honnan csak az volt, hogy Józsikám valamit történt esetleg. Nem, nem, nem, és akkor elmondja, hogy nyolcan voltak, heten lemondták, ő pedig eldöntötte, hogy elmegy és megcsinálja az országos kéket. Hát, ha te is úgy gondolod.
akkor megkapod a három hónapot. Isten nyugasztalja édeshelyen már nem ér, úgy azért soha nem tudtam meg, hogy vajon ő viccolt annak idején. Az, hogy édeshaván elindult, és megcsinálta az országos két túrát, és nem voltak akkor pecsétek, bár vasúdiak voltak, amilyen pecsétet csak talált, összegyűjtötte. leadminisztrálta és a bizottságnak beadta, akik jóvá hagyták, és így az országos képtúra egyes számú teljesítője lett. Ebből is következik, hogy...
Nagy magánzó volt, de az az igazság, hogy említettem, vitte a családját is. Soha én nem emlékszek rá, ezt elfogultság nélkül mondom, olyan túrára nem vitt el, ahol sűrás lett a vége, mert 20 kilométert mentünk volna, nehogy isten többet is. Mindig annyit, amennyit a család bírt. Tehát azt mondhatom, hogy a család térített a természetre, és annyira megtetszett, hogy azt mondtam, hogy...
Nekem egyszer lesz családom, akkor valózínűleg szeretném én is csinálni. Hát megkaptam az égéktől ezt az örömet, úgyhogy mind a négyünknek meg van az országos két túrajelvénye. Arra is kíváncsi voltam, hogy hogy találták ki a túraútvonalát, hiszen ma természetesnek tűnhet, hogy arra megy Amerre, aki egyszer bejárta, tudja, hogy mire számítson, hogy a lapos kezdés után meredek emelkedő jön, hogy tardoson kút és kocsma is van, meg hogy héreg után a...
30. kilométer környékén egy igazán kemény kaptató van, de mindezt egyszer valakinek ki kellett találnia, el kellett döntenie. Na most kihajtva a Gerecse térképet, megnézve azokat a frekventált területeket. amelyek könnyen elérhetők. Mert arra is gondolni kell, hogy először jött. esetleg éppen nem volt ideje sebb fölkészülni, vagy nem volt olyan jó formába, akkor elmegy a János forrásig, meg ilyen, és utána hazamegy.
Csinált egy kis jettúrát, de biztos vagyok, hogy másodszor már továbbment, és esetleg éppen elment Tardosbányáig, mert még közben van egy fordás, mondja az ember, hogy... Menjetek nyugodtan, megkihenhetek, ihattok belőle, és akkor ne gyertek még vissza, mert az odavissza mások lesz. De annyi busz van, kényelmesen elérített tardossal vissza tudtak jönni.
Úgy építettük föl a gyakorló túrákat, és próbáltuk megalkotni a gerecsét, hogy lakott területet is érintjünk, ne adj Isten a legegyszerűbb, egy elesés, egy bokafücsam, egy húzódás, akkor se.
hogy úgy mondjam, nem kell ahhoz persze mentőt hívni, meg a leggrosszabbra gondolni, és akkor így próbáltuk keresni azokat a pontokat, amelyek... A rendezők részére megközelíthetők rendezői kocsival, tehát a fő szempont az elérhetőség volt, hogy mi rendezők olyan helyre küldjük őket, ahol el is érhetjük, és...
segíthetünk. A kialakított útvonal igen jól bevált. 42 éve nem változtattak rajta. Hiába írta ezt 1981 decemberében a Népsport, hogy a Gerecs 50 túrát a Vértesszőlős Száriget útvonal rendezik meg. Ez egy tévedés, óriási tévedés, igen, mert akkor az, aki ezt írta, szádligetet írta, az akkor tévedett.
Zoltán elmondásában jól látszik, hogy milyen fontos volt a Gerecse 50 létrehozásakor a teljesíthetőség és a biztonság. Egyrészt a távot eleve azért találták ki, mert a kinizsi száza legtöbb embernek túl nagy kihívás, másrészt pedig az útvonalat úgy választották ki, hogy ha valaki mégsem...
tudja végigcsinálni a túrát, akkor nagyobb kalamajka nélkül ki tudjon szállni. Megkérdeztem Riggler Szilviát, aki ma Magyar Természetjáró Szövetség oldaláról szervezi a Gerecse 50-et, hogy mik a statisztikák arról, hogy hány embernek nem sikerül a túra.
A sérüléseket külön nem tartjuk számon, de természetesen az, hogy hányan érkeznek be, és hány százalék a lemorzsolódás, aki feladni kényszerül, azt nem tudjuk, hogy mi miatt adja föl. Tehát, hogyha az időjárási viszonyok megfelelőek voltak, mert azért ezt hozzá kell tenni, hogy azt... ez sem mindig megfelelő, és azon nagyon sok múlik, hogy éppen milyen a terep. De volt már sokszor ilyen 5% körüli, és most ilyen 10-10% körül volt.
A Gerecse 50-et eredetileg Horváth Zoltán és a Komáron megyei természetbarát szövetség szervezte, de több mint 10 éve az MTS is részt vesz ebben, sőt, néhány éve ők lettek a főszervezők. Megkérdeztem Szilvit, hogy ez pontosan hogy alakult, és milyen feladatokat jelent a számukra. 2012-ben kezdődött az együttműködés, amikor már az MTS is részt vett a szervezésben.
Akkor még társszervezőként, tehát egy fordított felállásban, hogy a Komárom-Esszergom megyeiek szervezték a túrát, ugye már 30 éve éppen, és akkor az MTS besegített. főleg a rajtoltatás rendszerébe, a nevezésrendszerbe, a humán erővel, az MTSZ-en 10-12 fővel besegített, és akkor ez... Nőtte ki magát tulajdonképpen, tehát egyre nagyobb szerepet vállaltunk, illetve kaptunk, és így aztán 18-ban született meg a döntés, hogy akkor a főszervezést is átvállaljuk.
Mityóval, Bodóval és Rozival április 20-án a túranapján reggel 6-kor találkoztunk a Móriczsigmond körtéren, ahonnan autóval mentünk Tatabányára. Hétkor rajtoltunk, majd kissé hűvös, változékony időben nagyobb problémák nélkül minnyáján teljesítettük a túrát. Egy héttel később ültünk le beszélgetni, az volt az első kérdésem, hogy kinek hogy van a teste és a lelke.
Nekem két napig fájtak dolgaim utána, igazából másnapra egy nagyon picit az izmaim, meg két izületem, és aztán hétfőn is egy picit, és aztán elmúlt, nem volt utána semmi. Mit jut halljátok, akivel annak idején már 2014-ben is megcsináltuk a Gerecse 50-et? Ez lehet, hogy unalmasan hangzik, mert elég rosszul bírtam közben a túret, hogy majd ez valószínűleg szóba fog kerülni.
De utána nem volt nagy utóhatása egyáltalán nekem. Én azt hittem, hogy sokkal jobban fájni fog, közben is, meg utána is. Igazából nem volt dráma. Ő pedig Rozi. Bodó Huga. Volt egy kis izomlázom a farizmomban, meg a méhátizmaimban, meg a csukjásizmomnál volt. Nem volt rosszabb a helyzet, mint egy szokványos, keményebb edzés után.
A testem így van, a lelkem meg ragyogóan, mert nagyon nagy élményben volt részem. Egyébként érdekes... És nem véletlenül kérdeztem a lelketeket, mert az volt nekem nagyon vicces, hogy a testemmel olyan komoly probléma nem volt, nekem is a, hogy fogalmaztál, a fenekedet valahogy jobban mondtad, mély. Mély farizmok, köszönöm. Mély farizmokkal volt némi meglepetés, hogy arra nem számítottam, hogy ott lesznek hatások, de a lelkemnek nagyon jót tett.
Teljesen azt éreztem, hogy fel voltam töltve, fel vagyok töltve, megcsináltunk valami cool dolgot, és testem meglepően jó regált. Nekem a térdem fájt egy kicsit, de azt már akkor is tudtam, hogy ez nem a térdem valójában, hanem a térdem körüli izmok, szerencsére nem az ízület, úgyhogy... ebből nem lett probléma. A lelkem nekem is jól van, és örülök, hogy megcsináltam a túrát. Ő pedig Bodó, Rozi bátja.
de nekem még sajnos vannak testi fájdalmaim, úgyhogy nekem pont, hogy el kell gondolkoznom azon, hogy a jövőben mennyire nekem való egy hasonló kihívás. Mert nekem azóta fáj az egyik térdem. Amit mond a szarról nekem, az jut összembe, hogy 2016-ban, amikor mi Törökországban túreztunk, akkor felmentünk egy hegyre, ez a Kacskár nevű hegy.
és ahogy elindultunk lefelé, megfájdult a térdnem, és az volt a fájós a térdnem. Szóval ez így lehet, hogy nem túl bíztató, de túrán szerintem láttátok, vagy nem tudom, hátranéztetek, hogy így... Konkrétan mankóként használtam a túrabotot, amikor lefelé mentünk Lejtőn. Nagyon-nagyon figyelek a balt érdemre azóta. És egyébként jól bírja. Említettem, hogy megfejdult.
a 40. kilométernél fájlott meg egy picit, és amikor a lépcsőn lefelé mentem, akkor a turul után nagyon figyeltem rá, hogy semmiképpen ne használjam a bal térdemet. És egyébként szerintem karban tartható a térdem, csak hogy ez egy ilyen állandó... Hát egy állapot, amire figyelnem kell. De abban, amit a mityú elmond egyébként, szerintem nagyon fontos tanulság, hogy... Tért problémákkal is azért alapvetően kényelmesen szinti időn belül teljesíthető a Gerecse 50.
Az szerintem egy tök érdekes kérdés, hogy ki hogy jutott el oda, hogy most múlt szombaton megcsináltuk ezt a túrát. Én egyébként erről már beszéltem még ennek a podcastnak a... második adásában. Ugye én elkezdtem az Országos Kéktulat 2013-ban, és akkor jött ki Tencer Gáboréknak a videója is. Gerecse 50-ről, és akkor mit úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk következő évben.
És igazából én azért szerettem volna most menni, mert azt gondoltam, hogy hát múltkor megcsináltuk, múltkor tíz éve, úgyhogy itt egy remek lehetőség, hogy akkor egy szép évfordulója legyen ennek.
Bodó pedig, te meg már mondtad nekem egy ideje, hogy egyszer csináljunk egy teljesítménytúrát, és akkor azt gondoltam, hogy a kellemeset a kellemessel összekötve ezt a kettőt együtt, és nekem ennyi volt a motivációm, de nyilván azért a... sokat túrázom, és főleg most egyébként az Alföldi Kék túrán azért, ami nem, egyelőre nem a kedvencem, de ott azért megyek hosszabbakat és gyorsabban, mert akkor hamarabb vége lesz.
az Alföldi Kéktúra kedvelőitől emlézést kérek ezért. Szóval, hogy ti hogy kerültetek oda most április 20-án tatabányára? Hát nekem ez egy elég konkrét dolog volt. Én személy szerint egyébként sose gondoltam volna magamról, meg... Igazából most sem gondolom azt, hogy én egy teljesítménytúrázós típus vagyok, aktív vagyok, meg szeretem magam.
kihívások elé állítani, de ezt nagyon ritkán teszem ilyen szervezett keretek közt. De hát a Bodó nekem is egy ponton mondogatta, hogy el kéne menni a gerecsőt felre, vagy valami teljesítménytúrára, és akkor... Novemberben, amikor a születésnapja volt, akkor megkérdeztem, hogy mit szeretne a születésnapjára. Volt három ötletem, azok közt volt az, hogy elviszem a gerecse ötvele, és ezt választotta, úgyhogy így adottság volt, hogy megyünk.
Két éve futottam egy maratont, abból az volt számomra a következtetés, hogy az egyszer elég volt, pedig nem voltam teljesen élgedett az időmmel, de ott is egy kicsit féltettem utána az ízületeimet, de kitaláltam, mint... következő sport kihívás pár éven belül, hogy valami hosszabb magyarországi teljesítmény túl lehet, és akkor az én fejemben a Gerecse 50 volt ezek közül a leg...
vagy ismertebb. Kihívásfaktor is benne volt, mert ezelőtt életemben 36 km volt a leghosszabb, amit egy nap alatt túráztam. Szóval ezt két éve így kitaláltam, és akkor most jutottam el oda, hogy... megcsináljam. Én előtte életemben egyszer voltam teljesítménytúrán pedig a túrázás tulajdonképpen az egyik legfontosabb hobbim.
Nekem igazából, amióta leérjegységiztünk Andrással, azóta az a túrázási történetem leginkább, hogy András engem elrángat túrázni, és akkor megyek vele. Sokszor a kék túrás szakaszokra is hívott, és én azért mentem, mert amúgy... Gyerekkoromban sokat túráztunk, tehát a szüleim nekem túrázósak. Sok helyekre mentünk, emlékszem, és a kéktúrólat is mindig, tehát csomószor így beugrott, hogy jaj, hát én itt már voltam, mert hogy itt túráztunk a mit tudom, mikor gyerekkoromban.
És igen, és akkor 10 éve megcsináltuk a Geretső 50-t. Igazából akkor is az volt, hogy András retette fel, hogy csináljuk meg. Nehéznek tűnt 50 kilométer, akkor az én fejemben ez úgy lehetett, hogy az ember 35 kilométert így meg tud csinálni. Mert csak úgy. megcsináltuk az 50-et, akkor igazából fájdalmas volt. Emlékszem, 10 évesen volt könnyű.
A tíz év alatt egyre kevesebbet túrázok, kevesebb időnk volt elmenni helyekre, és igazából csak nyaranta egyet. Nem is minden nyáron túráztam egy nagyobbat, úgyhogy én teljesen kiestem a formából, és most, hogy mondta András, hogy csináljuk meg. Konkrétan az volt az első gondolatom. hogy 10 éve, amikor megcsináltam a gerecső ötved, akkor édesanyám rettenetesen büszke volt rám, és bekeretezte az oklevelet, amit kaptam. Én meg úgy voltam vele, hogy...
Na jól van, hogy csináljad, hát nem tudom, és akkor valahol ott így elsúvasztottam az oklevelet, mert nem éreztem teljesítménynek. És most gondoltam arra, hogy ez nem lesz könnyű így. Most már így érzem magamon, hogy igazából 50 km az nem... az nem olyan egyszerű dolog. És hogyha most lesz egy oklevelem, akkor azt be fogom keretezni. Az kicsit kár, hogy nem kaptunk oklevelet, hanem csak kinyomtathatja az ember magának.
Mi fogtuk magunkat, odamentünk szombat reggel a túra kezdőpontjára, és elkezdtünk gyalogolni. Azért, hogy ez megtörténhessen, a szervezők már egy évvel korábban, lényegében az előző túra másnapján elkezdik a munkát. Ugye meg kell tervezni, dátronot el kell dönteni, az egy alattörzény, nem alattörzény, nem magunk által kitalált szabály, hogy a Gerece 50 át és harmadik szombatja. Igen ám, de az élet szépen megtréfák bennünket, mert az utóbbi tíz évben.
Tisztességesen bejöttek az ünnepségek, bejöttek az eltolt és ledolgozott és majd ledolgozandó napoknak a számai, és az irány is. Azért nem ritka, hogy közben jön musvét is. Tehát figyelni kell. Igen, tehát először is feltételeket biztosítani kell, jelvényt kell rendelni. A jelvényeknek... Van egy gyűjteménye egy kitűnő naptárba. Látom, elkezdtük a kékkel.
piros, fehér, zölddel játszottunk a színekkel, elkezdtük a kézlappal, elkezdtük, folytattuk a körrel. Már minden volt, csak háromszög nem volt még. Már turult is egyszer fölraktuk. Tehát agyargunk, tárgyalunk és beszélünk, hogy milyen legyen a következő jelvén. Ugye az útvonalon nem kívánunk változtatni. Na most a legfőbb feladat az, hogy ez az útvonal.
Térkép nélkül, noha az ember, amikor nevez, akkor kinyomtatja neki a térképet is a számítógép. Tehát ma már úgy ki vannak dolgozva a dolgok, hogy... Én, most ez túlzás, nem is lenne szükség, hogy úgy mondjam térképre, mert olyan ragyogóan, van egy technikai bizottsága a Megyei Természetjárva Sövetségnek. és ahogy elolvadt a hó, már is indulnak, is nézik, persze már hallották, hogy hol kell javítani, hol kell besűríteni.
hol törtek le az ágak, hol tették tönkre a hidakat, amelyen át kell haladni, akkor az erdőgazdaság fele megyünk és kérjük a segítségüket. Ha éppen akkor nem érnek rá, akkor a Technikai Bizottság 7-8-an is elmennek az adott területre. Sziasztok! Rövid közbevetésként hadd emlékeztesselek benneteket, hogy ha szeretnétek támogatni a túranaplót, azt a podcast.hiking.hu per tamogatas oldalon keresztül tehetitek meg. A linket megtaláljátok a leírásban is.
Akárhol is hallgatjátok a túranaplót, kövessétek a csatornát, hogy értesüljetek az újabb adásokról. Köszönöm! Az útjelzés a legfontosabb kötelező dolog, hogy az az indulástól ugyanoda visszavezese az embereket nekik. Azt kell figyelni, nem azt, hogy a másik merre megy, mert kisebb, apróbb eltévedések mindig lehetnek, és sokan vannak, akik követik egymást, hanem mindig azt mondtam, hogy ne az előtte menőt kövess.
hanem a jelzést, mert azt kívülről meg lehet tanulni, hogy piros kör, hogy piros, hogy sárga, hogy háromszög, hogy itt váltani kell figyeljél, mert elmennek az utak jogra-balra. Ezért nekem mindig is legfőbb követelmünk volt, hogy a Gerese 50 technikailag rendben legyen, és ezt az újjelzés részét mi tesszük meg. Van szerencsére a Magyar Természetelő Sövetség Technikai Bizottsága évente szervez, hogy úgy mondjam, nem minden évben, de majdnem minden évben jelzésfestő pályázatokat.
Mindig pályázik a Gerecs 50-re az ember, és mindig becsülettel. átfestük az egész úgyvonalat. Ez több hónapos munka több embernek. Nem elég utat festeni, hanem bizony kisfűrész, ollót. Sőt, ez kell, az kell, tehát járhatóvá kell tenni az utat biztonságosan, hogy... szó szerintékét nélkül is a GEREC-50-et meg tudják tenni. És természetesen a feltételek, millió feltételek, hogy figyelni, hogy hogy állunk a létszámmal.
meg kell rendelni a dolgokat a frissítő állomáson, ugye ott a 30-asok 50-esek mennek, tehát... 3-4-5 ezer embernek biztosítani kell. Nem szabad, hogy elfogjon valami is. Ez is megvan oldva. Tehát olyan forgatópönt létezik, amelyet, ha leírnánk, az több tucat oldal lenne. Ti készültetek egyébként? Mert én nem. Tehát, hogy én alapvetően most sokat túrázom, eljárok, azt gondoltam, hogy hát figyelj, akkor most megyünk, aztán meglátjuk.
Semmit, semmit. De egyébként én készülésben nem is vagyok jó, ha azt érzem, tehát valamit úgy érzem, hogy teljesítmény, és teljesítenem kell, akkor általában ráfeszülök, és ráterepszik ott a... hát ugye az általános napjaimra. Úgyhogy a legjobb megoldás ilyenkor az, hogy hát nem gondoltam rá egyáltalán. És akkor az egyetlen szombat volt az, amit így túl kellett élni. Nekem volt. március közepén egy 25 kilométeres túrám, amire, ha nagyon akarjuk, ráfoghatjuk, hogy
Az egy készülés volt. A szokásos rutinjaimba belenyúltam a gerecsöltve miatt, hogy például azon a héten már alapvetően pihentem, tehát ahogy a maraton előtt picit utána olvastam, hogy... erre hogy szokás készülni, és abból valami minimálisat végre is hajtottam. Úgy ezt itt most nem, mert azt gondoltam, hogy anélkül is mennie kell. Nekem a készülésem legfontosabb momentuma az az volt, hogy vettem egy terepfutócipőt.
Hát igyekeztem időben megvenni, hogy még be is tudjam járatni. Akkor nagy szombaton elmentem a prédikálószékhez, és nyomtam egy elég intenzív túrát, elég sok terepfutás is volt benne. és azt elég jól bírtam, úgyhogy akkor így megnyugodtam. A Gerecse 50 mellett én most aktuálisan készülök az Ultra Balatonra, ahol 28 kilométert fogok futni, szóval így kvázi az arra való készülés az... lefette a Gerecs 50-es készülést is.
A felkészülés fontosságát Horváth Zoltán is hangsúlyozta. Egyrészt elmondta, hogy az 50 kilométer mellett azért találták ki a rövidebb távokat, hogy ezeken gyakorolhassanak a résztvevők, mielőtt a nagy túrába belevágnának. Másrészt arról is beszélt, hogy annak idején a helyi turist egy... rendszeresen szerveztek felkészítő túrákat. Divat volt a felkészítő túrák sorozatán részt venni. Nem azt mondom, hogy ezrek vettek azon részt.
De mi sok olyan túlrát csináltunk, és mivel akkor, abban az évben, a 80-as években 16 szakosztályegyesülete volt a Kiskomárom-Esztergom megyének, Úgy gondoltuk, hogy meghirdetjük mindenkinek, hogy Gerece feltészítő túrát szervezzetek a saját környezetekbe. Akkor még nagyon jól működött. az országjáról diákkörök, akkor az volt, hogy ha mondta minimum kettő túlra kellene, aztán voltak, akik rászoktak, diákok voltak, megtehették, hogy három-négy túlát csináltak.
de csak 10 és 20 kilométer túrákat, tehát nem esznek neki a 30-nek, a 40-nek, az 50-nek. Mennyire készültetek tudatosan felszereléssel, vagy mennyire volt az, hogy ó, ez most nem egy... 15 kilométeres sét a dobogókőn, hanem ez egy 50 kilométeres teljesítménytúrva, hogy miben volt más a felszerelésetek, ha egyáltalán.
Igazából ez volt, most így gondolkodtam a készülésen, hogy persze testileg nem készültem, és ezt kicsit el is vicceltem, de valójában a felszereléssel ezzel készültem. Illetve azon nagyon sokat kattogtam, hogy hány fok lesz, fog-e esni. A vízen és az élelmiszeren azon csomót gondolkodtam, hogy pontosan mennyi adag ételt vigyek. A vizet aztért nagyon kimatekoztam, hogy néztem a vízételi pontokat. Megpróbáltam azt, hogy konkrétan...
Semmennyi vizet ne kellem vinnem súlyban, csak mondjuk volt nálam egy három deci, miközben sétáltunk, és a vízvételi pontokon meg degeszre hittem magam. És ez egy abszolút tudatos dolg, hogy én normáltul nem csinálnék semmiképpen. Nagyon ráfeszültem arra, hogy a súlyt azt... Abszolút semmi nem volt nálam, amire nincs szükségem. Még az első segédcsomagot is rátoltam András felelősségére, hogy nem volt nálam semmi.
Jó, azért szerencsére egy ilyen nagy teljesítménytúrán egyrészt ugye vannak eleve szervezők, meg másrészt elég sokan vannak körülött. Szerencsére azért ez egy biztonságos helyzet ebből a szempontból. Én is gondolkoztam, és ami nekem újítás volt, hogy vettem egy terepfutó hátizsákot mellényt, hogy nevezzem. Nagyon sok zsebe van elől, hogy mindent elértem, és egyébként ezt, és így vittem kétszer fél liter vizet.
ami egyébként több volt, mint ami kellett, tehát pont amit mondasz, hogy voltak vízőteli pontok, és végtelen ilyen kis szeletet az edzőm tanácsa oltal, hogy készítsek rántottát, ami be. zappáját keverek, és ezt tekertem be egy wrap-be, és ez volt a kvázi szendvics, van benne fehérje is, meg mindenféle izgalmas szénhidrátok. Egyébként az én felszerelésem, én nem szoktam fázni, ugye mi tyú ebben különbözünk.
Én gyakorlatilag egy rövidnadrágban és egy hosszújú túrapólóban toltam végig az egészet, és bevallom voltak szakaszok, amikor ez kicsit kevés volt, de amikor nagyon kellett, akkor fölvettem az esőkabátot, és ennyi volt. És én úgy optimálizaltam a súlyt, hogy nem vittem gyakorlatilag semmi ruhát. És egyébként nem értem le a táskámat, le kellett volna mérni, de nagyon minimál volt, és ez a terepfutó hátizsák, tényleg ez annyira körülöleli a testet, hogy olyan, mint hogyha nem is.
lenne rajtam, az volt az élményem. Ez nekem nagyon bevált, és... Egynapos túrákon biztosan fogom használni. Nagyon jól le tudtam vinni a súlyt alacsonyra, és kb. a legnagyobb hiba az az volt, hogy rajtnál elvettem azt az almát, amit felajánlottak. Minek vettem el azt az almát? Végigcipeltem egy almát. Különösebben nem készültem, a szokásos botommal és túrabagancsommal mentem. A súlyokat egy kicsit szigorúbban vettem, mint egy sima hétvégű túrán. De szerintem nem annyira, mint itt.
Fel kell venni ezt a mindsetet, de azért nem kell mindenre nemet mondani. Nálam amit kiraktam az a power bank, pedig tudtam, hogy akarom mérni a túrát. és hogy az lehet, hogy le fogja meríteni. Úgy voltam, hogy ha lemerül, akkor így jártam, és akkor nem lesz meg a Stravámon a Gerecse 50, és végül 20%-on volt a célban, tehát ez egy jó döntés volt.
És az ételt is szerintem elég jól belőttem, tehát majdnem mindent megettem, ami nálam volt. Néhány szendvicset és laktózmentes kaukázusi kefirt vittem. Én az ilyen plusz súly... végigcipelése témára nem voltam annyira rá feszülve, vittem esőnadrágot is, mert ugye az, hogy nagyon változékony időt mondtak, az egy kicsit azért a cucc minimalizálást, azt...
nehezítette. Engem nem zavar végigcipelni plusz fél liter vizet, akkor egy kicsit így egyszerűsödik a logisztika a vízvételi pontoknál, nem kell sorba állni. Én vittem egy kiadós szendvicset, meg persze vittem egyéb ilyen kis apróságokat, csokit, meg én elvettem mindent, amit adtak, azt nagyrészt meg is ettem.
Amúgy jó, hogy felhozottad ezt a témát, András, ezt a ki milyen kaját hozott, mert nekem itt van egy kritikám, amit megfogalmaznék az egészen kapcsolatban. Útközben egy pont volt, ahol volt valamilyen kaja. ez a zsíros kenyeres pont volt, meg volt, adtak még ételt a beérkezésnél, ami hoddog volt.
és tudom, hogy minden ilyesmi az szponzori felajánlásokból van fedezve, tehát korlátozottak a lehetőségek, de biztos vagyok benne, hogy a... A gerecse 50-30-20-10-re érkezők közt viszonylag nagy arányban vannak vegetáriánusok, és az egy tök jó előremutató fejlesztés van, hogyha jövőben... rájuk is tudnának gondolni a szervezők, és bíztatok minden szponzort, aki húsolat és élelműszeripari területen mozog, hogy szponzorálja a Gerecs 50-et.
Én egyébként Egernek a tudományát nem tudom, és én azt csináltam, hogy tele raktam, mondom, ezt a kis hátizsákomat, a könnyen elérhető málkasi zsebeit mindenféle szeletekkel, megvittem Kesúdiót, megvittem Mandulát, és igazából gyakorlatilag folyamatosan... folyamatosan ettem, és így az lett az eredmény, hogy nem volt ez a kimerülés. Ha 20 percenként az ember betol egy full cukorbombát, akkor valahogy nem fog leesni a cukor, és igazából jól elműködik.
Rozi felvetése teljesen jogosnak tűnt, ezért Szilvit is megkérdeztem, hogy hogy is működnek az ételes utánpotlási pontok. Nehéz dolog ez a célkaja, hogy ezt hogy oldjuk meg jól. Ugye a köztesponti zsíroskenyér állomást azt tudjuk valamennyire. fejleszteni, úgyhogy vegetarianusoknak is legyen. Bár ott úgy tudom, hogy lekvároskenyér is volt opcióként, mert ezt például pont a helyi egyesületek vállalják ezer éve.
Ember emlékezet óta, és úgy tudom, hogy lekváros kenyér az alternatíva. A célkaját azt próbáljuk megoldani évek óta, és ideális megoldást még nem. találtunk, hogy jó legyen mindenkinek. Sponzor virsliből készítettük, de nagyon sokba kerül még így is, hogy a virsli része ingyen van. A kifli, az összerakás, meg a minden.
Ez évek óta nehéz dolog, hogy ezt hogy oldjuk meg, de valahogy majd egyszer kigyúrjuk, hogy igazán jó legyen mindenkinek. Mert természetesen tudjuk, hogy egyre több aki, aki nem csak a... a vegetáriánusok, hanem ugye akik glutént sem ehetnek, tehát azért van rá igény, hogy legyen változatosabb. Amikor belevágtunk ebbe a túrába, vagy hát eldöntöttük, hogy belevágtunk, hogy...
Gondoltatok-e valamit, vagy mit gondoltatok, hogy miért lesz ez jelentőségteljes nektek, hogyha ezt végigjárjuk, végigjárjátok? És mi lett az eredmény? Számomra nem volt ilyen kiemelt jelentősége, igazából úgy voltam, hogy egy tök fun kihívás, mostanában amúgyis kicsit abban az üzemmódban vagyok, hogy... mindenféle új dologra, meg izgalmas eddig ki nem próbált dologra, így azt mondom, hogy csináljuk, és akkor így kicsit ez is egy ilyen tétel volt így a mostani időszakomnak.
Nekem abszolút a múlthoz való mérés volt, tehát az, hogy tudtam, hogy ezt már meg tudtam egyszer csinálni, és arra számítottam, hogy most kevésbé fog menni. és igazából vagy önbe teljesítő jóslat volt, vagy csak ismerem magam, és azért volt jelentősége, mert azt érztem, hogy nem biztos, hogy ezt most végig bírom csinálni, és az is lett az eredmény, hogy... Alig bírtam. Így ez a jelentősége, hogy képes vagyok erre, és akkor egy igazi teljesítményén sikerült így válnia ennek.
kíváncsi vagyok, hogy nem tudom, kicsit jobb edzésben lennék, mennyivel bírnám jobban. Valószínűleg sokkal jobban bírnám egyébként. És ez valahol meg motivális egyébként. Fú, hát akkor igazából el kellene, csak havi egyszer el kéne mennem valahova sétálni, és akkor lehet, hogy...
Csak úgy lenyomnám ezt tögerecsőtvenet. Nem tudom, rajtatok azt láttam, hogy ti úgy bírtátok. Itt hatáltatlan én éreztem magamon azt, hogy így azért itt ezzel megszenvedtem rendesen. Nyilván ugye más emberek vagyunk, más a testünk, más a fiziológiánk, de hogy én...
Én meg pont ezt éreztem. Tehát amit te mondasz, hogyha egy hónapban egyszer elmennék, és én egy hónapban egyszer elmegyek, és nekem pont ez volt a kérdésem, hogy amit... Tíz évet csináltunk, és az nekem iszonyat szívás volt, és tényleg oldusszálást az utolsó kb. 10 kilométer, amikor akkor ugye elváltunk, és te előre mentél, én meg ott mondtam, hogy na jó, akkor ez majd valahogy összejön remélhetőleg.
hogy ez mennyire nehéz volt, és mennyire rossz volt, és utána három napig nem bírtam felkelni a kanapéról, és hogy ahhoz képest az volt a benyomásom, hogy ez most könnyebb lesz. Arra nem számítottam, hogy ennyivel könnyebb lesz. Igazából nekem az volt a megdöbbentő, hogy ez nem is volt igazából kihívás, vagy hogy mondjam, nyilván kihívás volt, de csak mentálisan igazából. Nekem igazából egy...
mint azt említettem, egy fogadalomnak a beteljesítését jelenti, mert kb. két éve ezt kitaláltam magamnak, és most meg kitaláltam a következőt, a Balaton átúszás lesz, ami egyébként szerintem a közvélekedésben egy kisebb. sport teljesítményként van számon tartva, mint egy maraton vagy egy gerecs 50, de mivel én viszonylag ritkán járok húszni, magamnak ez egy jó következő sport kihívás.
Úgy általában, meg a most múlt szombati tapasztalatok alapján ti látjátok magatokat a kinizsiszázon? Nem. Nem. Szerintem életemben nem fogom tudni megcsinálni a kinizsiszázat. Lehet, hogy persze bekattanok majd néhány év múlva is elközelek nagyon túrezni. Tehát a Kenji 100 az már egészen más műfaj, mert ott már a 24 óra mért az ember nem is alszik rendesen, igazából két estejét tönkre teheti.
A geretsőtven szerintem az egy olyan dolog, ami igazából egy dolgot mér az emberen, hogy egy picit, tud-e többet sétálni, mint amennyit tud sétálni. És ennyit. A kenizsiszáz azt is, hogy tud-e aludni. vagy alvásni az evést 24 óráig, tehát az nagyon-nagyon sok minden tesztelmék pluszban, amit a Gerecsöltven nem. És azokról fogalmam sincs, hát nem tudom. Szóval izomzatilag lehet, hogy bírnám, de franc tudja. Én lehet, hogy...
Naiv vagyok, de szerintem az étkezési meg alvási részét bírám. Nekem az a bajom, hogy ha már a Gerecse 50-től ilyen bő egyhetes tért fájásom van, akkor nem biztos, hogy... hogy jó ötlet egy 100 kilométeres túlára menni. Nekem még így régebben motoszkált a fejemben a Kiniji 100, de aztán egy nagyon jó ideje, úgy nem...
gondoltam rá úgy, hogy az valami olyan dolog lenne, aminek a teljesítésére így vágynék. Egészen a... múlt szombati Gerecse 50 utolsó 10 kilométereig, amikor így azt éreztem, hogy basszus, én még tudnék menni, és akkor így egy kicsit most ez újra. újra bekattant, izgalmas kihívásnak látom, és úgy érzek magamban egy kis vágyat arra, hogy teljesítsem. Egyeményt, ha múlt szombaton megkérdeztél volna...
a túra utolsó 10 kilométerén vagy aznap este, szerintem én is ezt mondtam volna. És ez a térdfejes írta felül nekem, szóval korábban egy abszolút benne volt. Most tudtam meg, hogy megfejlult a terdad, és igen, én konkrétan ezt meg is kérdeztem, és akkor azt mondtad, hogy 70-ig tudnál menni. Ha azt érezted akkor, hogy körülbelül még egy talán, tehát 60-ig szinte biztos. Azért nem akkor tudtam is volna, csak simát. Ja, igen.
Lehet, hogy így két hétig fog fenni a tér, de úgy meg lehet, hogy valami nagyobb bajja lehet volna. Egyébként ez tök kellemetlen, hogy neked így... utólag jelzött a szervezeted, mert nekem voltak dolga, ami közben, és mindig úgy képzeltem az ilyen teljesítménytúrákat egyébként, hogy az benne valahol az izgalmas, hogy az embert csinálja, és akkor így, ahogy közben elfogy valamilyen, és hogy...
akkor bírja végig csinálni, hogyha semmi nem fogy el teljesen. 20 kilométeren elkezdett nagyon sajogni a talpam. És annyira elkezdett sajogni a talpam, hogy emiatt kontrollálnom kellett a lépéseimet, jobban, mint ahogy csinálnám. Tehát az így... úgymond így elfogyott. 40 kilométernel meg a térdem elkezdett fájni, tehát akkor elfogyott a térdem. Régebben úgy éreztem, hogy nekem fájós a térdem, mondjuk így.
És ez a talp dolog is előfordult, és nekem ami nagyon alapvetően változtatta meg az az, hogy nem túra bakancsban járok, ha csak nem, tehát nekem volt egy hamvagtátra bakancsom, ami egyébként sajnos tönkrement az évek alatt. De hogy én mostanában szinte csak terepfutócipőben járok, és most télen is a pilisben, amikor voltunk egy pár túrán, akkor is terepfutócipőben voltam, és amikor hó volt, akkor is terepfutócipőben voltam.
És azért, mert ez nekem nagyon bevált, és vettem bele egy speckó betétet. Nem a gyári betét van benne, és nekem így működik. És ez a kombó működik, és így nem fáj a térdem, és a bokám néha el tud fáradni, egyébként a bokám elég gyenge, tehát arra például nekem figyelnem kell, hogy hogy lépek. De hogy... Ez a része szerintem egy kicsit tud felszerelés függő is lenni.
És lehet, hogy érdemes ezzel kísérletezni, hogy mi az, ami beválik. Igen, hogy mondjuk gondolkodhatok én is azon, hogy mi nem működött mondjuk rajtam. Lehet, hogy nekem is lehet, hogy telepfutócipőt ki kéne próbálnom. Ennek a fordítatja is igaz, hogy bizonyos százszerelés viszont egyszerűen csak működik.
és akkor az egy tökre megnyugtató dolog, hogy mondhatom azt, hogy mit tudom én abban a pamutnadrágban, amiben jöttem, meg szerintem Rozin nevetett is, hogy laptop hátizsák volt a hátamon, nincs túra hátizsákom, de hát annak kényelmes a pántja. és elég volt, tehát ezek elégségesek, és akkor azt éreztem, hogy ami működett, tehát ami nem okozott nekem gondot, az nem okozott gondot, az nagyon sem nem is fog.
Lehet, hogy ezért is releváns az, hogy mennyit túrezik az ember egyébként. Nem feltétlenül azért, hogy a teste az izomzata készen áll. hanem az, hogy van alkalom kipróbálni a felszerelést, és van alkalom rájönni, hogy mi az, ami bevált, és mi az, amit érdemes lehet cserélni, és akkor van alkalom azt a másik opciót kipróbálni.
Mityú, neked mi történt pontosan most így, hogyha visszagondolsz, hogy azt vettük észre, vagy én legalábbis, hogy amikor érkeztünk Héregre, akkor ott együtt mentünk még, és ott kellett rád várni egy pár percet. és utána fölmentünk a bizonyos bányahegyi emelkedőn, ami a Gerecse 50 járóknak a múmusa, és azután nem sokkal úgy döntöttünk, hogy akkor nem...
törekszünk többé arra, hogy együtt menjünk, hanem mindenki a maga tempójában megy. Te mit vettél észre magadon, mi történt? Igazából már a legelején furcsa volt. Az volt, hogy hogy a ti tempótok, ami nekem kényelmes túltra tempó volt, az gyorsabb volt, mint ami nekem éppen kényelmes túltra tempó lett volna. Tehát én végig veletek együtt, gyorsabban mentem, mint ami nekem kényelmes lett volna. Nem tudom, hogy mennyi lett volna, mivel mentem volna.
hogy megegyeztünk abban, hogy nem nagyon pihenünk, igazából ez jogos, viszont ez nekem így kevés volt. Egész egyszerűen annyira sajgott a talpam, tök hamar jött ez, 32 kilométerne jártunk, amikor én lemaradtam, tehát nem is az utolsó tíz. egyszerűen csak fájt a lépés. És azt bírtam, hogy ez egyébként már mentálisan is megviselt. Annyira fájt, hogy azt hiszem, hogy ezt már nem bírom tovább. És akkor muszáj volt, hogy ebből legyen egy ilyen kis felszabadulás. És ezek a pihenések...
azok azt adták, hogy akkor nem fáj, tehát akkor végre felemelhetem a talpamat, nem a földet nyomja, és akkor aztán, amikor újrakezdem, akkor viszont rettenhetesen elkezd újra fájni. És tehát nagyon féltem, hogy ez lesz, hogy hiába pihenek, nem lesz semmi értelme, de volt. Volt. Bodó, te azt mondtad, hogy te elraktad a botot. Tudom, Rozi, hogy te nem nagyon... Egyáltalán, Rozi, te használtál botot? Vagy csak végighoztad? Na, nekem az volt, hogy én alapvetően bottal túrázom.
és amikor volt ez a nagyszombati prédikálószéki köröm, ahol részben tudatosan mentem aznap olyan helyre, ahol rohadt sok ember lesz, hogy így... szoktassam magam ehhez. És én ott bottal kezdtem elmenni, de egy ponton így rájöttem, hogy nekem most ez az egész is sokkal jobban feküdne bot nélkül, és elraktam. és ennek tanulságából kiindulva a Gerecse 50-nél én nagyon sokáig azt gondoltam, hogy egyáltalán nem fogom elvinni, de kb...
Előző este lefekvés előtt így arra jutottam, hogy jó, mindegy, elviszem, aztán akkor megvan a lehetőségem használni, ha akarom. De végül nem használtam. Én szerintem kb. 4-5 kilométer után elraktam. utána újra használtam, és még egy-két rövidebb szakaszra később is elraktam, és úgy érzem utólag, hogy ez például egy olyan dolog, amin megéri nem időt spórolni, hogy botot... kinyitni, becsukni, elrakni. Nekem egyébként a bot nem használás mellett az egyik legfőbb szempontom az volt, hogy így...
Egy csomószor sokkal egyszerűbb bárint megcsinálni, ha az embernél nincs bot. Mindkét keze folyamatosan szabad. Például most itt a Gerecs 50-en én az átlag túrázásomhoz képest sokkal többször variáltam a rétegei. hogy most rajta van az esőkabát, meg így, úgy, és ezeket a réteg átrendezéseket mind tudtam menet közben csinálni, és nem kellett a bottal vacakolnom. Végbottal mentem, de ez nekem olyan volt, mint a keseri orvosság.
Nem szeretek bottal menni, azért mert tök kényelmetlen igazából. De úgy azt éreztem, hogy a térdemre annyira figyelnem kell, hogy ez mindent felülír, hogy nem volt hülyességes csinálnom, hanem hogy tényleg volt egy értelme, valószínűleg hamarabb elkezdett volna fájni a térdem, ha nem használom a botot. Valahogy az volt az egész túrában nekem a meglepő,
Nem nagyon volt holdpont. Tehát valahol a valahol A vértestolnai zsíroskenyeres pont és a koldúszánesi eldenőrző pont között találsz szemben valami tizenvalány kilométervel a kettő között, és nem nagyon történik semmi, szintben sem. tehát az ember megy a széles földúton. Volt egy pont, amikor nem is azt éreztem, hogy elfáradtam, vagy holdpont, vagy valami, hanem, hogy ez most kicsit unalmas. Volt egy ilyen érzés. Ami nektek volt-e holdpont, vagy volt, amikor úgy nem annyira...
voltak meg a vibe-ok. Nekem igazából ilyen komolyabb krizis nem volt, tehát ahhoz fogható, mint én a maratonomon. Ezt így sokat hasonlítom ahhoz, ott az utolsó 10 kilométeren nagyon szenvedtem, és az segített kibírni, hogy én a maratont igazából egy váltó keretében futottam. És akkor tudtam, hogy rám számítanak a célban. a csapattársaim. Itt pedig igazából semmi ehhez fogható kihívás nem volt, hanem beraktam az agyamat abból, hogy most az a feladat, hogy menni kell.
Nekem is az volt, amit a Bódó mondt, hogy így arra ráállítottam az agyamat, hogy most egész nap megyünk. Szerintem az, hogy így, ugye... Van ez a nagy embercsapat, és mindenki így folyamatosan megy, ez tökre húzza az embert. Tehát így van egy ilyen sodrása az egésznek. Egy szakasz volt, ahol egy kicsit úgy...
kevésbé éreztem a vibe-ot, ahogy te mondtad, András, és egyébként az pont ugyanaz a szakasz, amit te is említettél a zsíroskenyeres pont után. Ott egy elég hosszú szakaszon, egy viszonylag széles, ilyen... kicsit ragadós, saras úton kellett menni, és akkor az volt elég sok ilyen nagy tócsa, ahol így... Hát így ügyeskedve lehetett átmenni, és akkor ott egy ponton nekem szerintem így inkább a türelmem fagyott el, hogy így azt éreztem, hogy most már így haladjunk rendesen.
Mondtad, Rozi, hogy egy nagy csapatember megy. Erről többször beszéltünk a túrán, hogy ez egy ambivalens helyzet, mert mi egyébként nem teljesítménytúrázással szoktuk az időnket tölteni, hanem épp, hogy... kiki, kisebb csoportokban egyedül, akár éppen egymással elmegyünk túrezni, de hogy kevesen vagyunk az erdőben. És nekem az volt ebben a legerősebb élmény ebben az ember csapatban, hogy ahogy elindul a túra,
egy nagyon kényelmes, bemelegítő szakasz síkban kisétált a tabányáról, és utána elindulunk föl a hegyre. És amire én nem számítottam, hogy... Nem pont ugyanabban a tempóban szerettem volna haladni, mint a társaság nagy része, hanem gyorsabban. És valahogy nyilvánvaló az, hogy aki eljön erre a túrára, mindenki a maga... Gerecse 57-t járja. És nyilván tekintettel vagyunk egymásra. És mégis volt bennem némi bosszankodás, hogy de én mennék. Tehát, hogy éltétek meg ezt az első emelkedőt, amikor...
Mintyú, talán még neked is abszolút rendben voltak a mindenféle erőforrások. Szerintem én alkalmazkodtam volna a tömeghez. Ha valaki nagyon ki akarja centizni a geracsőt venni, akkor ennek tök fontos ilyen információ, hogy Tatabányi után van egy szakasz, ami egy sávos út, tehát annyira szűk az erdei út, hogy nem lehet egymás mellette.
elmenni. Néha, amikor volt rá lehetőség, előzgettünk, de azért néha elég hosszan elfogadtuk, hogy most így libasorban kell menni. De egyébként ez a része engem is meglepett. Én ilyen szempontból nem nagyon olvastam utána, és... Nem gondoltam, hogy ennyi szakasz lesz, ahol ilyen keskeny az ösvény. Nem volt ilyen nagyon rövid idő, amin belül be akartunk érni, aztán céltűztük ki, hogy 10 óra 30 környékén érjünk be. Ezt Bodo és Rozi mi bőven teljesítettük. Nekem nem...
Nem az, hogy én nyomulni akarok, nem az, hogy versenyezni akarok, hanem ami viszont nagyon fontos egy ilyen hosszú túrán, amit mindjárt te is említettél egyébként, hogy neked nem működött, hogy a saját tempomban menjek. És igazából az volt a meglep, hogy az én saját tempóm az tök más, mint a többieké.
De azt igazából nem tudhatjuk, hogy amikor Libasorban mentünk ott a sornak, hány százalékának volt az a kényelmes tempó, mert lehet, hogy egy csomó ember egy kicsit gyorsabban ment volna, csak nem akart. előzgetni, mert azért az előzgetés általában elég kényelmetlen. ugrani egy ilyen kicsit ajnövenyzetes részre, és akkor úgy lekocogni pár ember. Meg az előzés szerintem akkor működik jó, hogyha valaki egyedül vagy max. ketten mennek együtt. És egyébként a tömeg...
Nagyon fura volt, mert az abszolút így van, szerintem a legtöbb túreznak az az elménye, hogy így azért nem tömeg van. Itt meg ilyen csatárláncba mentünk. És olyan volt, hogy itt egy futóverseny, de nem volt futóverseny, mert nem mentünk olyan gyorsan. És nekem ebben például pozitív élményem is volt, mert az volt egyrészt, hogy főleg amikor már egyedül mentem, akkor észrevettem, hogy
hogy vannak emberek, egyébként folyamatosan lassultam, és mindig voltak emberek, akik egy darabon, mondjuk 5 km-t egy tempóba mentek velem, és ez tök fontos volt, mert nem volt nem GPS, tudnom kellett, hogy milyen tempóba megyek, és ezért igazodtam egy emberhez, és gondoltam, hogy Ha ő olyan tempóban megy, hogy szerinte be fog érni, akkor aztán én is be fogok érni. Nekem egy teljesen más élmény volt, mert én általában például nagyon szeretem a túrázásban, mikor hosszú ideig így nincs senki.
És ez hát ugye az ellentéte volt. Végülis egy nagyon kézenfekvő előnye az, hogy szinte semmit nem kellett foglalkozni a tájékozódással. Amikor Bodó azt mondja, hogy szinte semmit, arra gondolhat, hogy ahol a Gerecse 30 és Gerecse 50 túrák útvonal elvált, néhány ember bizony rossz utat választott, mert nem volt sem tábla, sem ember, aki szólt volna erről.
Szerencsére a szervezők már értesültek erről, és jövőre igyekeznek javítani a helyzeten. Ugye többféleképpen lehet tájékozódni, és erről tényleg írtunk cikket, hogy hányféleképpen tudnak, akik... akik indulnak, de hát valóban még így is kevés volt, tehát sokan jelezték, hogy továbbmentek ott a 30-usok közül az 50-es távra, úgyhogy... Muszáj beraknunk egy ilyen védő funkciót oda az elválláshoz, tehát muszáj táblát tennünk. És hogy mi az a többféle mód, amit Szilvi említ?
Az útvonal követhető a természetjáró alkalmazásban, vagy letölthető trackkel bármilyen más navigációs alkalmazásban is? A szöveges itinerében is felhívják a figyelmet az elágazásokra, és arra, hogy hol milyen turista jelzést kell követni, ezen kívül pedig az útvonalak térképét PDF-ben le is tölthetjük, és ki is nyomtathatjuk. Hogy értékelitek a...
szervezést. Tehát, hogy ne egy olyan kérdést adják fel, amiben benne van a válaszom, hogy konkrétan elmondjam, amit gondolok. Bennem kis egy csalódást kell, tehát, hogy kb. 5 percet várni kellett az első érintőpont, hogy levavassák a QR kódunkat, mert ugye... ott még együtt ment a 30 és az 50, és egyszer csak egy dugóba kerültünk az erdőben. Amit persze kihasználtunk, persze, mert ettünk szendvicset, meg ilyenek, de...
Ez egyrészt nem volt szuper. Az, hogy be volt ígérve egy mobil WC, ami így sehol, az azért ácsi, tehát 50 kilométeren azért így jobb volna, hogyha az ember el tud menni WC-re. Nem tudom, hogy ezt csak az én háklisságon, vagy ebből ti is éreztetek azért? Figyelj, 10 éve voltunk, van összes inkulási alapunk, 10 éve, jobbak voltak az ellenőrző pontok. Ennyi. Volt mobil WC például.
Igen, meg ilyenek. Én összességében elégedett vagyok a szervezéssel, volt egy pár pont, ahol egy kicsit az útvonalat jobban ki lehetett volna jelölni, de... Nekem nem voltak nagy elvárásaim, szerintem ennek az egésznek a megszervezése mögött egyébként elképesztően nagy munka van. Az összes pecsételőpontnál mindenki nagyon kedves volt. Valahol ez az egész egy ilyen szerelemprojekt.
talán az MTS részéről is. Szerintem az a sorbaállás nem volt jó, bárért nekem akkor jól jött egy tíz óraira, meg egy, meg a két túrának a szétvállásánál lehetett volna valami. és a zsíros kenyérhez. kellett volna fűszerpaprika, mert az anélkül olyan, mintha mondjuk a paprikás kruntiba nem lenne paprika. Legközelebb megyünk, akkor hozok magammal neked egy kis szórót, és akkor szórunk neked.
Az, hogy a Gerecse 50-en sokan vannak, talán túl sokan is, nem csak nekünk tűnt föl. 2016-ban több mint tízezren vettek részt a rendezvényen, és ezután a szervezők el is döntötték, hogy ezen változtatni kell. Horváth Zoltán így emlékszik vissza arra, hogy milyen volt az, amikor tényleg nagyon nagy tömeg volt. Nem, nem azt mondja, gyere ki a János forráshoz, nem autóval, meg semmivel, de hogy megyek autóval. Hát én akkor azt mondtam, hogy kipattanok.
Na, azt kell, hogy mondjam, hogy 500 méter után elkesedetted. A sor katabányán átképzeld el. Tehát döbbenetes volt, egy, kettő, türelmesenek voltak az emberek. Egymást kerülgették, löbdözték egymást is. Hát mert ketten vagy négyen voltak a János forrásnál ellenőrzőpont BXZ-sort, nem bírták szerencsétlenek bocsánat a kifejezését. de tatabányáig állt a sót. És hát voltak, akik nem is bülyegeskedtek, nem is ellenőriztek. Persze, hogy elfogadtuk, nem erről van szó, de nem szabad szabadjára engedni.
szabályozni kell. Ebben semmi kirütás nincs. Ez is az ő érdekükben. Ez nem a rendezőknek, ez nem a főrendezőnek a hetje, hogy jaj, ne legyetek tízezren meg tizenötezren. Az első ellenőrzőpontnál tapasztalt várakozásról az MTS is értesült. Ezt mi is most, hogy ugye volt egy megbeszélésünk túra után, mint ahogy mindig. Ilyet még nem tapasztaltunk egyébként, és ez valószínűleg azért is van, mert most értünk vissza a létszámhoz, a résztvevői létszámhoz.
ahol még Covid előtt tartottunk, mert jó pár éve nem volt 6000 főnél több résztvevünk, és sokat számít, hogy tavaly 4300-an vettek csak részt a túrán, most pedig ugye... 6800 körül, tehát ez rengeteg, ez nagyon nagy különbség. A másik pedig, hogy ott még ugye tényleg nagyon egybe van a csapat, ez a sok ember, illetve hát mondták a kollégák, hogy hogy jó lett volna terelni.
az embereket infóval, tehát még több infót adni, hogy ne álljanak meg a lépcső tetején, ha nem jöjjenek tovább az ellenőrzőponthoz, illetve már készítsék elő a QR kódot, mert hogy vannak olyanok, hogy ott kezdik el keresgélni, amikor már odaértek. csippantóponthoz, akkor nyitják ki a hátizsákot, és akkor próbálják előbogarászni a rajtlapot. Annak ellenére, hogy a QR-kód leolvasás tényleg időnként lassíthatta a túrát.
Nagyon sok előnye van annak, hogy az MTS behozott mindenféle informatikai fejlesztéseket a túra szervezésébe. Egyébként nem a QR kód. leolvasás volt, hanem először egy vonalkód leolvasó rendszerrel próbáltuk kiváltani a papíros nevezést, azzal lehetett rajtolni, és akkor ehhez szereztünk ilyen vonalkód leolvasó kismasinákat. Az online nevezés is úgy állt át, hogy először még lehetett online is, és helyszínen is nevezni. Ehhez egyébként például pont most nézegettem át a régi papírokat.
akkori szervezőknek, akkor én még nem voltam. Egy hatalmas feladat volt ennek az egész helyszíni logisztikának, illetve... Az, hogy az emberek terelésének a kialakítása, hogy akkor melyik sávba menjenek azok, akiknek már van online nevezésük és van hozzá rajtlapjuk is, akkor egy másik sávba azok, akinek van online nevezése, de ott nyomtatja a rajtlapját, akkor egy...
harmadik sávba menjenek azok, akiknek nincs semmiük, hanem ott neveznek, tehát azért ez egy hatalmas logisztika volt akkor. A sok résztvevő nem csak a szervezőknek jelent kihívást, hanem bizony a környezetnek is. Nagyon jó támogatást kaptunk mi erdésettől, különféle cégektől. Szemetes zákot kaptunk két évvel ezelőtt. Százat, én akkor mondtam, hogy...
Hát nem kellene ennyi, köszönöm szépen. Zoltán, aki el, akkor ez két évre vagy három évre. Na most írd és mondd, láttam a megpakott kocit, mind a száz zsák. Na most nem ragozzuk, elképzelhető, és nem az ellenőrző pontokon telt meg, hanem az ellenőrző pontok között. Na most ugye itt meg kellene egy kicsit pihenni, egy kicsit el kellene gondolkodni. Annak, aki nem tudta zsebrevágni, vagy nem úgy indul.
hogy el vagy szabad legyenek ezzel, és a hátán hátizsák van, hanem a megkapott szendvicset, vagy az otthon gondosan előkészített tíz órait, vagy uzsonát, vagy... zsíros kenyérebédet, ahogy mondani szokták, annak a neylonzacskóját, vagy egyébként egyszerűen az erdőben eldobták. Száz zsák szemét. Teljesen ledöbbentem. Én azt hittem, hogy vége a GEDEC-50-nek. Nem lett vége a GEDEC-50-nek, és ez is hozzájárult az előután arra, hogy volt korlátozás, ez is hozzájárult.
hogy nem kell 10 ezer embert. Minden évben igyekszünk, hogy... hogy egyre kevesebb környezeti terhelést jelentsen ez a nagy létszámú túra, és ezért minden évben próbálunk lépéseket tenni, és újítani, és e felé menni, hogy igazán... környezet kimélő legyen. Teljesen nem tud az lenni, amikor több ezer ember bemegy az erdőbe, de próbálunk minden területen efelé is ilyen irányba menni. Ugye megszüntettük a...
Az összes kiadványosztogatást, az oklevél nyomtatást, tehát most tényleg csak az nyomtatja ki az oklevelét, aki nagyon ragaszkodik hozzá. Megszöntettük a palackos vizet, illetve mindenféle palackot, amit még régen osztottunk 8 ezer embernek. Próbáljuk edukálni az embereket, de hát ugye a Gerecse 50-en is, hogy környezetet minél kevésbé terhelje. Szerintem ez ügyben sikerült azért már nagyot lépnünk a teljesítménytúrával kapcsolatban is. Bennem.
minden tekintetben sokkal erősebb a hálaérzet a szervezők felé, hogy egy csomó ember egy csomó idejét és munkahelyet fordította erre, meg hétvégéiket, hogy ez megtörténjen. több ezer embernek egy hatalmas élményt adjon, mint ezek az ilyen nüansznyi bosszuságon. Hogyha ennyit fizet be ennyi ember, akkor valószínűleg annyi pénz jön ki, hogy igazából mindenki önkéntes, és hobbiból csinálja.
És egyébként a barátságosság az meg egy ilyen nagyon százszerzalékos dolog volt. Tehát ugye emberekkel, ami interakció volt, mindenki kb. ott így... Egyesével köszönte meg, hogy létezünk. Tehát, hogy azt a fajta attitüdöt képviselte mindenki, mindenhol. Az összes csippantó ember, rajt ember.
hogy senki nem tűnt rossz kedvűnek egy picit sem. Pedig azért mégiscsak négy órán keresztül csippangatták azt a vacskot. Ami abszolút megkoronázta nekem ezt az élményt, az az volt, amikor beírek a célba, és aki leolvasta a célban a QR kódomat, ő olyan kedves örömmel fogadott, mint hogyha én lennék az első ember, akit lát ma, mikor valószínűleg már az ezredik voltam, vagy a kétezredik, vagy a háromezredik, és hogy olyan...
lelkesedéssel és örömmel voltak velem ott, hogy én ott vagyok és ezt megcsináltam és beértem, az nekem iszonyatosan sokat jelentett. Én is való, hogy hihetetlen jó emberek, társadalmi munkásokra gondol, akik nem pénzért, főse merül. Valami lenne, vagy valami gond, biztos, hogy megoldanánk és segítenénk. de föl sem merült, hogy jön ő, de mit füzetek érte. Ezt én a 42 év alatt nem hallottam. Na most ezt visszamedítem az egyesületekre, visszamedítem a szakosztályra.
Hát voltak olyan évek, hogy Kős már megtelt a rendezvigágnak. Kős akkor jött, hogy nem lehetne őket leváltani. Olyan társadalmi aktívan háttalája van a megyei természetjárászövetségnek ebbe a 15 egyesületbe, akik... közül mindig van jelentkező. Megyei értekezleten évente legalább egyszer közülésen találkozunk, és megköszönöm minden szakosztályvezetőnek, együttöveti vezetőnek.
Köszönöm szépen, hogy segítettetek. Hát ők is rendeznek saját túrákat, ők is tudják, hogy mit jelent. Hát még akkor, hogy úgy mondjam, büszkinek érzik, hogy a nyeret se ötvenen lehetnek. A Komárom-Esztergom megyeiektől szerintem többen vannak, akik 42 éve ott vannak minden gerecsén, mint az MTS-ből, akik 12 éve minden gerecsén ott vannak. De a rajtoltatást azt főleg az MTS-nek, tehát a saját csapatunk végzi. Sok segítséget kapunk a helyszínen, úgy az helyi egyesületektől, hogy ugye...
Az ellenőrző pontokon segítik kiépíteni ott a... a pontok infrastruktúráját, segítenek utána a szemétszedésben, előtte is bejárják a terepet, és előtte is megnézik, hogy minden okéje az útvonalon. Ezen kívül... ami néhány feladat van még, azt pedig mi végezzük MTS-es kollégákkal. Szerencsére nem csak a szervezőkkel, hanem a többi résztvevővel is jól kijöttünk. Az egyetlen konfliktusunk a...
11 óra alatt, most a célban levő nyújtással együtt, és amikor ott voltunk, az egy előzési helyzetből volt szerintem. Viszont az előzésben, szerintem azt meg is beszéltük Bodóval, hogy van egy dolog, hogyha valaki futó és előzni akar, Ha kimondja önmagában, hogy bal, az előtte lévő embernek nem értelmezhető, mert az jelentheti azt, hogy balról jövök, de azt is jelenthető, hogy balra menj ki oldalra. Ez nem aki benne van abban a szubkultúrában, az hozzá van szokva, és nekik értelmezhető.
aki nincs benne, az csak összezavar. Én mindig azt mondtam, hogy balról. Bocsi, balról. De én attól is, nem tudom. De nagyon innen is üdvözlöm, ha hallgatja a műsort azt az egyetlen... terepfutós résztvevőt, aki egy ilyen csengőt visel. Ja, igen. Nagyon jó.
És ha mégig halló távolságban lett volna, az idegesítő lett volna, de mivel egy korrekt futó tempóban csinálta, ezt mindenki csak rövd ideig hallotta, és nagyszerűen betöltotta a funkcióját. Hát és a csengős embernek különösen köszönjük az áldozatát, hogy ő négy... hogy a túrán keresztül hallgatta a saját csengőjét, megállás nélkül, azért a cserébe, hogy nekünk könnyű legyen. Azt meséljétek el, hogy mi volt az, ami ebben a túrában feltöltött titeket?
A vége meg az utóhatása. Tehát az, hogy... De egyébként az az érdekes, hogy ez nemcsak a túrában, hanem mostanában szoktam jönni falat mászni, és ez is annyira fárasztó, hogy utána kénytelen vagyok pihenni. Nem lehet nem pihenni utána. Tehát nem tehetem meg. Úgy szerveztem a vasárnapomat eleve, hogy azt mondtam, hogy én el fogok pusztulni.
és hogy akkor nem lehet vasárnap programom, mert nem tudok elmenni rá, tehát így kell készülnöm. És ott a vasárnapom így nézett ki, hogy csak ott fetrengtem. És az egy ilyen igazi ilyen... klasszikus passzív pihenés volt. Én egyébként a feltöltéssel azt mondanám nekem egyrészt, hogy milyen jól ment, hogy mennyire...
tényleg az, hogy probléma nekül végig tudtam csinálni, ez egy baromi jó élmény volt, és akkor folyamatosan, hogy mentem, és éreztem, hogy de hát még mindig megy, de hát itt elég hamarik idő, hogy ebből nem lesz probléma. Amúgy az emberi interakcióknál én azt is kiemelném, hogy Nagyon normális társaság volt ott. A legtöbb túrázóval így lehetett futólag váltani egy pár szót, vagy akár így rácsatlakozni beszélgetésekre, és mindenki ilyen...
nagyon nyitott, nagyon normális, és kedves volt. Nem csak a szervezők, hanem a többi túrázó is. Egyébként... Szerintem ilyen szempontból jobb is, mint egy futóverseny, mert a futóversenyben is megvan az, hogy mindenki egy célból van itt. Ugyanazt akarja, mindenki egy...
van egy sikerélmény, amikor beér, csak hogy itt közben sétálunk, úgyhogy van idő legalább így felfogni egymást. Azért futóversenyben legalábbis én úgy képzelmem, hogy futok, de szoktam eljárni futni, hogy akkor magamra figyelek. Tehát akkor légzés, láb... nem tudom, esetleg jó, hogy nem szoktam zenét hallgatni, de ilyesmi, de itt meg tényleg csak sétálunk.
Tehát, hogy ráérünk egymásra ránézni, vagy kimondani szavakat, vagy beszélgetni. Meg a Gerecs 50 az nagyon határozottan nem verseny. Tehát ez nem véletlen, hogy nem publikálnak részletes adatokat. Azért nem, mert ez nem verseny, egy emberrel versenyszel, saját magaddal. Megmondom őszintén, hogy a számítógép játszott a kezünket, és az utóbbi években... Azt is figyeltük, hogy ki jött be leggyorsabban, ki jött be leglassabban. Semmit nem tettünk közé.
semmit nem hirdettünk, hogy Isten ments. Hát akkor ezt valaki elolvassa, összecsapja a térképet, vagy földhöz vágja azt, hogy nem, hát ő nem begy, ő nem versenyezni akar. Tehát szó sem volt soha, hál' Istennek a versenytől. Ezt is például átörököltük a Zoli bácsiéktól, és tartjuk is magunkat ehhez, és igyekszünk így kommunikálni, hogy...
hogy ez egy fontos része a Gerecse 50-nek, hogy nem verseny. És azt is értjük, abszolút megértjük, hogy az embereknek azért ez egy plusz motiváció, hogy tudják, hogy akkor... hányadikként, vagy a mezőnynek melyik részén értek célba, és hát erre is próbálunk valamilyen szoftos megoldást találni, tehát most ugye az átlag időket...
tettük közzé, ami alapján egy picit belehet lőni, de ugye itt is kiugrik nagyon a leggyorsabb teljesítő, a kifutó. Mi látjuk, de mi sem tartjuk nyilván, nekünk nincs egy ilyen sorrendünk, hogy akkor most elsőként ő érkezett. ezeket az adatokat. Igazából már csak egy rövid dolgot akartam átbeszélni, hogy nekem...
Ami igazán különleges élmény volt ebben az, ahogy ezt befejeztük, az, hogy az utolsó előtti érintőpontnál, ami ugye Autopályahíd néven van, Rozi felvetette, hogy hát azért, hogyha most kicsit így meghúzzuk, akkor... Azért igazából 10 óra alatti szintidővel is beérhetünk, és hogy azért így az milyen izgalmas lenne. Onnan egy relatíve hosszú szakaszon, hogy nem túl meredek, de emelkedőbb megy fel az út, amíg felére turul.
szintjére tatabánya fölött a hegyoldalban, és amikor ott felértünk a sík szakaszra, akkor így felvetett, vagy itt akkor volt, hogy jó, hát akkor kocogjunk, és akkor mondtam Rozinak, hogy jó, megnézem, hogy lehet-e. Elkezdtem kocogni, és kocogok-kozok, és akkor egyrészt, hogy láttam magam mellett az emberek arcát, ahogy elfutottam mellett.
Kicsit kibillentek a lelki békékből, amiért ezért utólag is elnézést kérek. Másrészt utána a Rozi utánam szól, hogy azt hittem, ez csak egy teszt. Mondom, hát jó, de megy. És így az utolsó két és fél kilométer, vagy mennyi, az egy jó tempójú kocogás volt nekem. Teljesen meglepetsz, hogy ez mennyire jól ment, és könnyen ment, és iszonyatosan lelkesítő volt az, hogy erre képes vagyok, és ami aztán külön megdöbbentett, hogy a lépcsőn lefele olyan könnyen szaladtam le, amit abszolút nem vártam.
Nektek milyen volt ez az utolsó szakasz? Nyilván mit jött ilyet kicsit más. Hogy értétek ezt meg ezt? Hát akkor mégis akkor bejelhetünk 10 óra alti szintedől. Fussunk! Én egy kicsit megbántam. Én azt hiszem, hogy ha csak simán kiléptünk volna, akkor is épp hogy becsúsztunk volna. Tehát, hogyha csak ez lett volna a cél, hogy a tíz óra, mint egy szép kerekszám alatt legyünk.
Szerintem az meg lehet volna a kocogás nélkül is, és nekem lehet, hogy a téltvájásomhoz hozzájárult. Szóval én egy kicsit megbántam. Kicsit így vérszemet kaptam, és... Ilyen szintiszta eufória volt, és iszonyú jó érzés. Én két dolgot bántam meg azzal kapcsolatban. Az egyik az az, hogy nem végigfutatunk. Na jó.
de hogy nem volt több futás benne. A másik meg hogy Ugye az egész túrával nekem az egyik fő koncepcióm az volt, hogy ez akkor a bodolnak szűri napi ajándék, és így akkor így együtt, és ott igazából a legvégén így otthagytam, és az... egy kicsit ilyen rossz érzés maradt emiatt nekem, de tudom, hogy nem vett ez okon.
És mitjú, neked milyen volt beérni? Még úgy is, hogy azt mondtad, hogy nagyon lelassultál, nagyon fájt, de így is 11 óra alatt értél be. Tehát egy órával, a szintidő alatt megvolt. Milyenek voltak az utolsó lépések? Szájtök. Abban a pillanatban nem volt semmi más, csak az, hogy rosszul voltam. És igazából adta a fájdalomnak, hogy ilyen extra rétegeit ismertem meg. Lejöttem a lépcsinál, kezdett zsibbadni a lábam, és így nem gondoltam, hogy hogy tud zsibbadni? Mi történik? Miért zsibbad?
Mi történik a lábamban? Már nagyon látszott is, már szerintem így hallották az emberek, hogy így nyögök, szóval így páran így bíztattak. és aztán utalán nem tudtam állni a lábamon. Tehát az volt, hogy ott így beértem a célba, lecsippantották a bigyómat, és akkor így azt néztem, hogy jó, hol az András? Mert én most le akarok ülni. Hol vagytok? És aztán így...
Mert rá kellett magam vennem, hogy őszintén örüljek. Abban a pillanatban rá kellett magam vennem, hogy őszintén örüljek. Csináltunk fotót is, és ott már tudtam mosolyogni így nehezen. Nekem a jó kedv, az később jött meg. Tehát amikor hazaértem... Akkor azt értem, hogy meg van csinálva, elmeséltem itt a munkatársaknak, hogy büszkélkedtem meg, nem tudom, több embernek is akartam büszkélkedni. És akkor azt értem, hogy király, meg van, örülök neki. És abszolút ez maradt meg.
Megvolt a fájdalom, elmúlt, most már jó. És mitjú végül? Kinyomtattad az oklevelet, és anyukat kitette a falra? Nem, képzeld, így hogy nyomtatható, így... túró. Bocsánat, de ez így túró. Tehát ha a kezembe nyomtak volna egy szép papírt, akkor oké, de na mindegy, örültem volna, ha adnak.
Megkérdeztem Szilvit, hogy milyen következtetéseket vontak le, amikor kiértékelték az idei túrát. Alapvetően jó hangulatunak tűnt a rendezvény, tehát azzal meg voltunk elégedve, meg jó visszajelzéseket kaptunk abszolút a résztvevő túrát. úrázóktól. Szerintünk többen voltak olyanok most a résztvevők közül, akiknek tényleg ez volt az első Gerecse 50, vagy az első telejesítmény túrája, tehát nekünk az az alapkövetkeztetésünk, hogy még több kommunikációval, még inkább edukálva.
a résztvevőket, még többet tudunk segíteni abban, hogy ők könnyebben átájékozódjanak, könnyebben túrázzanak, eligazodjanak egy ilyen teljesítménytúra folyamatában. illetve hogy nekünk jobban kell arra figyelni, hogy tényleg ha 8000 ember eljön, akkor úgy kell felkészülni infrastruktúrával, hogy több WC, több vízvételi hely. A rendkedvért átadtam mityú visszajelzését is, hogy fontos dolog a környezetvédelem, de talán azért egy oklevél mégiscsak beleférhetne. Egyébként ezt is...
Ezt is felírtuk magunknak, de nem szerettem volna most így előre menni, mert nem tudom, hogy ezt milyen módon tudjuk úgy megvalósítani, hogy költséghatékony legyen. És nem csak a költséghatékonság, hanem az, hogy ott például logisztikai... ne okozzon egy óriási problémát, hogy ott sorban állnak. Láttad már a fotózásnál is, tehát hogy a képernyőn, illetve a kijelzőn tudják magukat fotózni az eredményükkel, ott is már hatalmas sor alakult ki.
Most még egy ilyen oklevélnyomtatós sor az is nehezítené, de hát ezt persze át kell gondolnunk, hogy lenne úgy racionális és jó és könnyen megoldható. Ez volt a Túranapló 28. adása. Köszönöm Zoltánnak és Szilvinek a történeti áttekintést és a háttérinformációkat, Rozinak, Bodónak és Mityúnak pedig az élménybeszámolót, no meg azt, hogy együtt csináltuk végig ezt az izgalmas kihívást.
Idén jelent meg Horváth Zoltán és Móroc Károly könyve a Kilométerfaluk a Gerecsében, amely a Gerecs 50 történetét meséli el szöveggel és sok fényképpel. Ha szeretnétek megszerezni a könyvet, vegyétek fel a kapcsolatot a Komárom-Esztervó megyei természetjáró szövetséggel az www.tata.gmail.com címen. Ha bármilyen kérdésetek, ötletetek, megjegyzésetek van, írjatok e-mailt a podcastkukac.hu e-mail címre. A túranapló korábbi és jövőbeli adásait a podcast.hiking.hu címen találjátok,
Ha pedig tetszik a műsor és szeretnétek támogatni, azt a podcast.hiking.hu per tomogatas oldalon keresztül tehetitek meg. Ne felejtsétek el követni a csatornát, hogy értesüljetek a következő adásokról is. A honlapon kívül megtaláltok engem Facebookon vagy Instagramon is másfél millió néven, amely profilokon egyébként a saját kéktúrámról számolok be. Köszönöm a figyelmet, sziasztok!